Pelbárt Jenő: 

Tízéves a Magyar Vízjel folyóirat

Kivonat: A cikk a tizedik évfolyamába lépett Magyar Vízjel folyóirat kitűzött céljainak megvalósulását és eredményeit ismerteti.  
Kulcsszavak: Magyar Vízjel, Repertórium, szakcikkek, vízjel, vízjelkutatás, vízjelraj, vízjelrajz kiállítás,  Magyar Vízjel Adatbank,  Digitális Magyar Vízjel Adatbank, papír, papírtörténet.

Abstract: The article introduces the realization and the results of our proposals of the ten-year-old The Journal of Hungarian Watermark Researchers.

Tizedik évfolyamába lépett a Magyar Vízjel, a magyar vízjelkutatók folyóirata. Elég egy pillantást vetni az első öt év munkáját bemutató Repertórium (2003–2007) számos témakörébe csoportosított és az azóta eltelt idő cikkeinek hosszú listájára, hogy elfogultság nélkül meggyőződjünk róla, hogy az indulás évében, 2003-ban vállalt és meghatározott célok közül sok minden teljesült.   
    A megelőző állapothoz képest nagy előrelépés volt önmagában az a tény, hogy 200 éves múltra visszatekintő tudományágunk XXI. századi kutatói számára végre megnyílt egy hazai nyomtatott fórum lehetősége. Korábban nem volt saját írott bázisa a magyar filigranológiának. Bár a működéshez és a kiadáshoz semmilyen állami, illetve más pályázati támogatást nem kaptunk, a folyóirat mégis talpon tudott maradni eddig, a kultúrára – különösen a nemzeti kultúrára nehezedő – világszerte rendkívül kedvezőtlenül ható gazdasági válság kemény éveiben is. Évente mintegy 100 oldalon, két lapszámmal tudtunk jelentkezni.
    Megvalósult alapvető céljaink közül elsőként említem az egységes elvek alapján, rendszeresen felkutatott és dokumentált magyar vízjelanyag méret- és látványhű vízjelrajzainak bemutatását. Eddig mintegy 700 magyarországi vízjel digitalizált, rekonstrukciós rajzát és leírását közöltük, 23 térképpel, 300 fényképpel és egyéb különféle illusztrációval együtt.
    Szerzőink felkutatták, dokumentálták és bemutatták a hazai és külföldi levéltárakból, könyvtárakból és magángyűjteményekből feltárt legújabb vízjeleket. Folytattuk a hazai papírmalom történet teljes revízióját. Jónéhány problémás papírmalom megindulásának és első vízjeleinek időpontját sikerült tisztázni és pontosítani.  Időről-időre megemlékeztünk az időszerű papír- és vízjeltörténeti évfordulókról. Kétnyelvű, angol-magyar szakmai szószedet készült. Beszámoltunk múzeumlátogatásokról és vízjelrajz-kiállításokról. Közzétettük a hazai vízjel adatbank fejlesztésével, bővítésével kapcsolatos eseményeket és a legújabb kutatási eredményeket, újdonságokat. Hírt adtunk ritka magyar rizsmajegyekről, pályázatokról és rendszeres volt az új könyvek és kiadványok ismertetése.
    Az elmúlt évek alatt folyamatosan tágítottuk fontosnak ítélt témáink horizontját. Számos cikk jelent meg többek között a hazai, az európai és az egyetemes vízjeltörténet, a papírtörténet, a papírkészítés, papírgyártás, vízjel elmélet és gyakorlat, vízjelrajz készítés, vízjeltechnika és vízjeltechnika történet tárgyköréből. Nemcsak a témakörök, hanem a szerzők száma is bővült, határon innen és túlról egyaránt. Sikerült a fiatalabb nemzedéket is bevonni a tudományos munkába, bár ezen a téren korántsem lehetünk elégedettek. A fiatalok jövőképe különféle válságoktól hangos korunkban elég borúlátó és szkeptikus. Ezért a szakterületünk iránt egyébként szép számmal érdeklődők közül sajnos kevesen éreznek késztetést arra, hogy az anyagiakat, időt, energiát és sokszor sziszifuszi, kitartó aprómunkát igénylő tudományos kutatás rögös útján elinduljanak. Erre csak a személyes példamutatás vezetheti őket rá, amiben talán nincs is hiány, de a jelenlegi általános kultúrpolitikai válsághelyzetben ez sem segít. Csak abban reménykedhetünk, hogy a következő évek kedvező irányú változásai meghozzák majd a most még bizonytalan fiatalok kedvét is, nemcsak a kutatáshoz, hanem a rendszeres publikáláshoz is. 
    Minden számban tovább léptünk – szorgalmas elődeink nyomdokain – a modern magyar filigranológia terminológiájának, nomenklatúrájának gyarapításában. Az elmúlt tíz évben sikerült lerakni a hazai tudományos filigranológia megújult alapjait. Sikerült a vízjel taxonómia, morfológia, tipológia és kronológia területén az egységes rendszer- és szóhasználat irányába is elmozdulni.
    Összességében a Magyar Vízjel folyóirat első tíz évét eredményesnek ítélhetjük. Nagyrészt beváltotta a hozzáfűzött reményeinket és az ifjú korból hamarosan a felnőtt korba léphet. Ilyen előzmények után vágunk neki a következő tíz évfolyamnak. Elsősorban azért, hogy tovább folytassuk az egyetemes valamint a magyar papírtörténet és vízjelkincs feltárása, megőrzése, dokumentálása és népszerűsítése érdekében végzett munkát, nem kevésbé elkötelezett és töretlen bizakodással, mint ahogy ezt eddig is tettük...