Buncsák Katalin Julianna:
Schwartner Márton a régi papírmalmokról – 110 éve jelent meg diplomatikai tárgyú könyvének 2. kiadása, 1802
Schwartner Márton 1759-1823
A régi papírmalmok történetének kutatása során egyre több adat kerül elő, gyakran eltérő időpontokkal vagy földrajzi helyekkel. Különösen fontos az eredeti források kutatása, ami vagy megerősíti vagy kétségbe vonja az addig feltárt adatokat. Napjainkban jelentősen megkönnyíti ezt a munkát, hogy a világhálón is megkereshető a digitalizált eredeti források egy része.
Fazakas József levéltáros (1) bibliográfiájának köszönhetően – ami a régi papírkészítő eljárások korára vonatkozó magyarországi nyomtatott szakirodalmat tartalmazza – találtam meg Schwartner Márton könyvét, amelyben szó van Magyarország legrégibb papírmalmairól is (2).
A reformkorban egyetemi tanárként tevékenykedő kiváló magyar tudós, Schwartner Márton (Késmárk, 1759. március 1. – Pest, 1823. augusztus 15.) a statisztika, diplomatika és heraldika tudományának magas szintű művelője volt (1. ábra). Szülei gazdag kereskedők lévén támogathatták fiúk tanulási törekvéseit (3).
Schwartner szülővárosában kezdte tanulmányait, majd Göttingenben szerezte felsőfokú tudását. Hazatérése után Prónay László báró gyermekeinek nevelője volt, majd gimnáziumi tanárként dolgozott Késmárkon, azután Sopronban. II. József 1788-ban a pesti katolikus egyetemen az diplomatika (oklevéltan) és a heraldika (címertan) tanárává, valamint az egyetemi könyvtár őrévé (könyvtárosává) nevezte ki. Ezt az állását haláláig betöltötte.
Fontosabb művei: Statistik des Königreichs Ungarn (Pest, 1798). (A 2. kiadás 3 kötetben, 1809–1811; a 3. kiadás 1815.); Introductio in artem diplomaticam praecipue Hungaricam (1. kiadás Pest, 1790); Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii, praecipue Hungaricam (2. kiadás Buda, 1802) (2. ábra); De gente Croiaca (A Crouy hercegek rokonságáról az Árpádokkal. Pest, 1791.) (4); De Scultetiis per Hungariam quondam obviis (Pest, 1815). Nagylelkű adományként 12 ezer kötetből álló könyvtárát a késmárki líceumra hagyta, egy 15.000 forintos alapítvánnyal együtt, ezenkívül 15.000 forintot a késmárki szegény leányok kiházasítására rendelt.
A papírtörténeti szakirodalom számára is fontos, és vizsgálatunk tárgyát képező munkáját az Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii, praecipue Hungaricam (Bevezetés az oklevéltanba, különös tekintettel a középkori magyar oklevéltanra) latin nyelven 1802-ben adták ki Budán, 2. kiadásban. Az 1. kiadáshoz képest jelentősen kiegészített mű tartalmazta a szerző újabb kutatásainak eredményeit is, és bővebben, 403 oldalon jelent meg. Az első kiadás 342 oldalas volt, és megjelenésétől kezdve, 1790-től már használatban volt az egyetemi oktatásban (5). Schwartner Márton e könyve teljes terjedelmében tanulmányozható az University of Toronto Libraries honlapján, jelzete: ABH-6402.
Az I. Graphika című fejezetben a 112–113. oldalon találhatók a legrégibb magyar papírmalmokról szóló részek:
„In Transilvania an. 1546. in Hungaria vero 1613 (?) primae papyrificinae ftructae sunt.”
„Anno 1613. primus in Scepufio, immo in hoc Hungariae Regno (?) officinam chartaceam five„ Papyrificinam exftruxit, Dominus SAMUEL SPILLENBERG, Medicinae Doctor Leutschoviensis, in pago Leutschoviensi Teplitska.”
A latin nyelvű szöveget Perger János (6) így ültette át magyar nyelvre 1821-ben:
„Erdélybe 1546-ba; Magyar Országon pedig 1613-ik a Szepességen Teplitska nevű faluba Spielenberg Sámuel Orvos Doktor által állíttatott fel a’ leg első papiros-malom”.
A vízjelekről – amikről felismerhető, hogy a papír melyik papírmalomban készült – szintén említést tesz a 113. oldalalon, amelyet latinul „nota chartariae”-nak nevez. Ezt Perger János így tolmácsolja magyar nyelven:
„Minthogy azonba minden nemü iro - hártyába láttatik valami belső vak-jegy, mellyröl meg esmérhetni, hogy ez, vagy amaz iró - hártya mellyik papiros malomba készülhetett ; Ugyan azért azon vakjegyek az Oklevél igaz, vagy hamis voltának meg különböztetésére nézve igen használhatók (Lásd Examen Verböczianum Pest. 1785. 117. és 184, lap. per L. KŐVESDI )”
Perger János (1791–1838), aki szintén a pesti egyetem tanára volt, – elismerve az eredeti kiadvány jelentőségét a diplomatika tudományában – úgy készítette el a mű magyar nyelvű fordítását, hogy egyben jelentősen kiegészítette magyar vonatkozásokkal. 1821-ben jelent meg ez a magyar nyelvű kiadás: „Bé' vezetés a diplomatikába vagy is az oklevél esméret tudományába, mellyett Schwartner Márton úr után, némelly változtatásokkal 's hasznos bővítésekel magyar nyelven ki adott Perger János.” A papírmalmokról és a papírról (íróhártya) és a vízjelekről (vakjegy) a 87. § A rongyból készült író hártyáról című fejezetben a 149–151. oldalon ír.
Schwartner Márton 1809–1811 között Ofenben (Budán) 2. kiadásként megjelent statisztikai művében (7) ismét kitér a korabeli papírkészítés és papírmalmok témájára. E munkájában a német és az angol statisztika munkamódszereit egyesítve, elsőként adott Magyarország népességéről, gazdaságáról teljességre törekvő áttekintést (8). Ez a maga korában olyan kitűnő mű volt, amelyből a második kiadás után Frankfurtban (1813–1816) francia fordítás is megjelent (9).
Köszönetnyilvánítás: Köszönetemet fejezem ki a Torontói Egyetem Könyvtárának (University of Toronto Libraries), hogy Schwartner Márton és Perger János eredeti művét digitalizált változatban hozzáférhetővé tették.
Jegyzetek
(1) Fazakas József: A magyar papírtörténeti irodalom bibliográfiája. – Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1958. Budapest, 1959, Kossuth nyomda. 304. oldal.
(2) Schwartner, Martinus (1802): Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii, praecipue Hungaricam. – Buda, 403 oldal.
(3) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
(4) De gente Croviaca Hungariae regum stripis Arpadianae haereditario successionis juri non adversa disservit. Pestini, 1791. (Ezen munkájáért, melyben az Árpád-ház kihalását bizonyította, I. Ferencz királytól arany szelencét és fizetésének évi 200 forinttal való szaporítását kapta.)
(5) Muszka Erzsébet: A történelmi segédtudományok oktatása a reformkorban. – Magyar Könyvszemle 87. évf. 1971. 1: 16–18. oldal.
(6) Perger János (1821): „Bé' vezetés a diplomatikába vagy is az oklevél esméret tudományába, mellyett Schwartner Márton úr után, némelly változtatásokkal 's hasznos bővítésekel magyar nyelven ki adott Perger János. – Pest, 1821. 149–151. oldal (digitális változat: CD 59. H8 S319).
(7) Fazakas im. 304. oldal. SCHWARTNER, Martin v.: Statistik des Königreichs Ungern. 2. Aufl. 13. T. Ofen, 1809–1811. 1. 364–365. és 369. oldal.
(8) MEK OSZK: Magyar Néprajzi Lexikon IV. kötet. 1167. oldal (digitalizált változat).
(9) Pallas Nagy Lexikona (digitalizált változat).
Megjelent: Magyar Vízjel folyóirat 2012. évi 21. szám 45-46. oldal