Mór György – Pelbárt Jenő:
A mayerlingi tragédia és a cserevicsi vízjelek*
Kivonat: A cikkben a szerzők a cserevicsi postakocsi állomás papírjaiból rekonstruált vízjeleket és a papírok megőrzésének kalandos előtörténetét ismertetik.
Kulcsszavak: papírtörténet, vízjeltörténet, Cserevics, Futak, Mayerling, Újvidék, Rudolf trónörökös, gróf Chotek Rudolf, Brehm, Tippmann Norbert, Tippmann Irma, Bayer Oszkár, Mór Györgyné, Brehm, Posta Pátens, gyorsposta, postaszekér, postai társzekér, K. k. Haupt-Postwagen-Direction, KOTTENSCHLOSS, N5, ötös papíralak, név-vízjel, koronás-pajzsos postakürt, FÜRTSCH János György, RANNERSDORF, I. G. FIERTSCH, LEIBEN, OCHTINA, J. HELLER, Joseph HELLER, ALTENBERG-IGLAU, IOHAN NOVOTNI, KREMNITZ, KÖRMÖC-1., kétfejű sas, DK, MITEL, KOKOVA-1., HMMG, MURÁNY, PÁRNICA, LP, L. PÁNIK, Nepomuki Szent János, J. SCHLECHTA, NEU-INGROWITZ, magyar címer.
Abstract: The authors introduce the adventurous prehistory of reconstructed watermarks and paper conservations from the paper of the Cserevics mail-coach station.
A vízjeles papírok sorsa gyakran nagyon kalandos. Ám valódi előéletük néha viszontagságos, néha rendkívül tanulságos történetére csak ritkán derül fény a levéltári vagy a könyvtári kutatások során. A dolog természetéből adódik, hogy az iratok többségénél az állami intézményekben nincs feljegyezve az odavezető út minden mozzanata. Ilyenre legfeljebb az olyan magángyűjteménybe került papíralapú emlékeknél van esély, amelyeknél a tulajdonos feljegyezte vagy ismeri a birtokába jutott vízjeles iratok, számlák és levelek teljes előtörténetét. A Mór család cserevicsi vízjeles iratai éppen ilyenek. Több generáción keresztül megőrizték – nemcsak a XIX. században a családhoz került papírokat, hanem – a hozzájuk fűződő események és emberek emlékét is. Történetükben több érdekes történelmi szál fonódik össze, amelyeket a cikkben tíz pontban idézünk fel.
1. A cserevicsi vízjeles papírok története a XVIII. század közepére nyúlik vissza, amikor Mária Terézia előbb 1748. évi Posta Pátensével modernizálta a postai szolgáltatásokat, különválasztotta a levél- és kocsipostát, majd ezt követően elrendelte 1749-ben a rendszeres postajáratok megszervezését Magyarországon is (1).
A Magyarországon áthaladó postajáratoknak három típusa volt. A gyorsposta vagy más néven delizsánsz (diligence), amely utasokat, leveleket és pénzküldeményeket szállított. A jóval lassabban haladó postaszekér utasokat és árut is szállított. A leglassúbb postai társzekér pedig kizárólag árut fuvarozott.
A gyorsposta menetrend szerinti, meghatározott útvonalakon közlekedett. A Habsburg Birodalom területén előbb Bécs–Brünn, majd Bécs–Prága és Bécs–Linz között volt rendszeres járat. A Bécs és Buda között közlekedő első lófogatú postai társaskocsi 1752. szeptember 18-án indult el a budai postaház elől. A négylovas kocsik fekete-sárgára voltak festve. Eleinte hetente egyszer érkeztek és indultak. Útjuk Budától Bécsig mintegy 30 óráig tartott. A postai társzekér ugyanezt a távolságot 57 óra alatt tette meg (2).
Történetünk helyszínén, a kis vajdasági, szerémségi faluban, Cserevicsen (ma 2100 lakosú Szerbiában) is volt postahivatal és a rendszeres postakocsi forgalom is érintette az 1820-as évektől kezdve. Cserevics volt az egyik lóváltó állomás (1. ábra). A falu Újvidéktől mintegy 24 km-re délnyugatra, a Duna jobb partján fekszik (2. ábra). Bár a postakocsikat a XIX. században a vonatok elterjedése teljesen kiszorította (3) a postaforgalomból (1848. augusztus 28-án közlekedett az utolsó a Bécs–Pozsony járat), Cserevicsen még 1850. május 31. után is rendszeresen áthaladtak postakocsik. Korábban a szabadságharc alatt, a független magyar postaigazgatás (1848–1849) idején özvegy Brunszvik Anna grófnő volt a postamester, Csépes Ferenc pedig az adminisztrátor (4).
Cserevicsen két rendszeres, úgynevezett 37. postajárat is megállt. Az egyik 37. járat gyorsposta volt és Bécs-Zimony (Semlin) között elsősorban leveleket szállított. Teljes útvonala a Bécs – Sopron – Körmend – Nagykanizsa – Pécs – Siklós – Laskafalu – Eszék – Vukovár – Ilok – Cserevics – Pétervárad (az egyik legfontosabb korabeli erőd) – Beska – Zimony (Zemun) végállomás volt. Hetente kétszer, kedden és pénteken indultak a postakocsik (3. ábra).
A másik, szintén 37. járat postai társzekér volt és a Bécs – Buda – Tétény – Pentele – Tolna – Bátaszék – Szöcző (Dunaszekcső) – Mohács – Laskafalu – Eszék – Vukovár – Ilok – Cserevics – Pétervárad – Beska – Zimony végállomás közötti úton szállított árut (4. ábra). Ez a járat csak kéthetente, hétfőn indult. Szerdán ért Budára, szombaton Eszékre és a következő héten csütörtökön – a 11. napon érkezett – a végállomásra, Zimonyba (5).
A rendszeres járatokon kívül néha, úgynevezett külön postamenetek (nem menetrendszerű) postajáratok is megálltak Cserevicsen, például az egyik 1825-ös elszámolási papír egy márciusi Zara (Zadar, Dalmácia) – Pétervárad és Brod (Szlavónia) – Pétervárad közötti különjáratról tanúskodik. Egy másik 1825-ös elszámolás szerint a Zágráb – Pétervárad 380 kilométeres szakaszon 7 nap alatt érkezett meg Péterváradra a postajárat (6).
2. Rudolf koronaherceg (Laxenburg, 1858. augusztus 21. – Mayerling, 1889. január 30.), Habsburg–Lotharingiai Rudolf Ferenc Károly József (Kronprinz Rudolf Franz Karl Joseph von Österreich–Ungarn) osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg (5. ábra), I. Ferenc József és Erzsébet királyné fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, 1887-ben megvásárolta az alsó-ausztriai Mayerlinget. Mivel Rudolf szívesen foglalkozott tudományokkal, főleg néprajzzal, természettudománnyal, kiváltképpen ornitológiával, és emellett szenvedélyes vadász is volt, ezért vadászkastélyt építtetett a Badenhez közeli erdőségben (6. ábra). Tippmann Norbert erdész családjával együtt a mayerlingi birtokon élt és rendszeresen részt vett a koronaherceg vadászatain.
3. A Chotek család birtokába 1856-ban került a futaki és a Duna szerémségi oldalán levő cserevicsi uradalom. Ma mindkét település a szerbiai Vajdaság dél-bácskai körzetéhez tartozik Újvidék közelében. Gróf Chotek Rudolf (1852–1921) nagy természetrajongó volt és évente több vadászatot is rendezett hatalmas erdőségekkel borított birtokain. Ezen a vidéken volt Közép-Európa egyik utolsó tölgy és hárs erdeje. Híres volt a környék páratlanul gazdag madárvilága. Rudolf gróf többnapos vadászatainak gyakran voltak főúri vendégei, többek között például Rudolf koronaherceg is.
4. Rudolf trónörökös az ornitológia és a vadászat révén közeli barátságba keveredett gróf Chotek Rudolf cserevicsi és futaki kegyúrral. Egy 1878. évi, nevezetes cserevicsi vadászatról így emlékezett meg a híres természettudós, Alfred Edmund Brehm (7. ábra), – Kirándulás a Dunán című írásában (7) – aki Rudolf trónörökössel együtt szintén részese volt a vadászkalandnak: „Másnaptól kezdve csodálatos vidéket barangoltunk be vadászva, megfigyelve. Azok a kéklő hegyek, amelyek előtt és amelyeken tegnap az éjjeli zivatar alatt fényes, aranyos napsugár ragyogott, azok a Fruska Gora magaslatai, amely az erdő borította középhegységek egyik legfenségesebbike. Chotek Rudolf gróf a trónörökös fogadtatására mindent a legnagyobb körültekintéssel rendezett el, és azzal valamennyiünknek feledhetetlen napokat szerzett. Cserevics faluból, amelyen felül hajónk kikötött, nap mint nap bejártuk a szakadékokat, megmásztuk hol kocsival, hol lóháton a hegyeket, hogy minden este emelkedett, boldogító hangulatban térjünk haza. A vidék, amelyet naponként bekóboroltunk, igen kedves. A falu körül mező, azon túl szőlős egész az erdőszélig. Közbe-közbe a völgyekben megszámlálhatatlan virító, illatozó gyümölcsfa, amitől nyájas, mosolygós az egész vidék képe. A völgyi utak mellett a hegyoldalak sűrű bozóttal benőve, a sűrű bozót teljes virágjában, csak úgy éled tőle a szem; s a völgyek alján csacsogó csermelyek, szivárgó vizecskék, csörgedező patakok. A tetőkről megkapó a táj képe. Lent az előtérben festőién emelkedik Cserevics, maga a falu, azon túl látszik a Duna túlparti erdejével; a mögött terül el a végtelenségbe vesző magyar alföld mezőivel, rétjeivel, erdeivel, mocsaraival, falvaival, városaival, s az egész abban a bizonytalan, váltakozó és épp azért olyan vonzó világításban. Kelet fele végre Pétervárad falain akad meg a szem.”
5. 1888-ban – az ekkor már házas – Rudolf trónörökös megismerkedett a 17 éves Mary von Vetsera bárókisasszonnyal (1871–1889) és a találkozásból szenvedélyes, de tiltott szerelem lett. Kapcsolatukat császári apja nem nézte jó szemmel és mindent elkövetett, hogy szétválassza őket. Miután apjával összeveszett, 1889. január 29-én Rudolf utolsó találkára hívta kedvesét (8. ábra) a Hofburgba, ahonnan hintóval Mayerlingbe hajtattak. Másnap, január 30-án reggel mindkettőjüket holtan találták a vadászkastélyban. A rendőrségi vizsgálat pisztollyal elkövetett kettős öngyilkosságot állapított meg, amit nem hoztak nyilvánosságra. A hivatalos jelentés szerint szélütés érte a koronaherceget.
6. A Rudolf trónörökössel és Vetsera Máriával történt – máig tisztázatlan és furcsa – tragédia megváltoztatta a Tippmann család életét és további sorsát is. Ahogy a többi vadász-kastélyban dolgozó alkalmazottnak, a 25 éves Tippmann Norbert vadásznak is titoktartási fogadalmat kellett tennie. Megígértették vele, hogy a kastélyban látottakról és hallottakról senkinek sem beszélhet. Ezután családjával együtt a Chotek uradalomba, az Újvidéktől 10 km-re fekvő Futakra került és később ott lett főerdésszé. A Felsőerdőben nőttek fel lányai, Tippmann Irma és Tippmann Katica, valamint négy fia.
7. A Chotek grófság iratainak egy részét, köztük a cserevicsi postahivatal elszámolási papírjait is, Tippmann Irma és tanító férje, Bayer Oszkár őrizte meg az utókornak (9. ábra). A Tippmann és a Bayer családnál általában három nyelven, németül, magyarul és szerbül folyt a társalgás. Oszkár, a futaki tisztikar tagja (10. ábra), a futaki iskolában három nyelven tanított. A rendkívül népszerű ezermester a tanításon kívül fényképészettel és órajavítással is foglalkozott.
8. Az I. világháború után az országot sújtó trianoni tragédia alaposan megváltoztatta a Chotek család életét is. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1918–1929) csapatainak vajdasági bevonulása előtt csehországi rokonaikhoz menekültek. Uradalmi irataik egy részét, amelyet nem tudtak, nem akartak magukkal vinni, a közkedvelt Bayer Oszkár tanítónak ajándékozták. Chotek Rudolf gróf 1921-ben az emigrációban meghalt. A Tippmann család megőrizte az iratokat, amelyek átvészelték a II. világháború vajdasági pusztításait is.
9. Miután Bayer Oszkár felesége, Tippmann Irma (1896–1982) Futakról Újvidékre költözött, átadta az addig őrizgetett grófi iratokat unokájának, Mór Györgynének további megőrzésre.
10. A Mór Györgyné jóvoltából rendelkezésre bocsátott cserevicsi iratokból rekonstruált vízjeleket a Magyar Vízjel Adatbankban helyeztük el.
A vízjelek leírása
Az 1763–1839 közötti időből származó, szerémségi és többségében a cserevicsi postahivatal elszámolásaiból fennmaradt vízjeles papírok korukhoz és kalandos előéletükhöz képest kiváló állapotban vannak. A bécsi cs. és k. Kocsiposta Igazgatóság (K. k. Haupt-Postwagen-Direction Wien) és a cserevicsi postaszekér állomás közötti havi elszámolások iratai bélyeg előtti levelek (8), ex officio, ex offo postakezelési jelzéssel (9). A „bevétel” rovatban szerepel „franco” jelzés (10), amikor a feladó fizet és „portó”, amikor a címzettnek kell fizetni. A kiadás hajtópénz (An Rittgeld) és előfogat (An Vorspan) volt. A közönséges levélpostai hajtáshoz két mázsányi súlyig egy lovat, ezen felül kettőt állapítottak meg. A „nyolczülésű gyorsszekereknél” 10 mázsáig 3 ló, 10 mázsán felül minden 4 mázsa után még egy lovat kellett biztosítani. „A postakocsist azonban terhül venni nem szabad”, az volt az előírás.
A cserevicsi postai papírok vízjelanyagának provenienciája vegyes: osztrák, magyar, morva és bohémiai papírmalmok vízjeleit hordozzák. Köztük a magyar papírmalmok vízjelei különösen figyelemre méltóak, mert valamennyi a ritka vízjelalakok közé tartozik. Mind az öt egykor a Felvidéken működött nevezetes papírmalom: OCHTINA, MURÁNY, PÁRNICA, KOKOVA-1. és KÖRMÖC-1.
1. Consignation – Cserevics, 1825
Az összetett rajzolatú vízjel a 235×374 mm vágott méretű, merített papír ívközepén jelenik meg (11. ábra). Elemei: fenn függelékes, régi királyi koronás-pajzsos, szalagos, csiga nélküli postakürt; alatta középen KOTENSCHLOS papírmalom név-vízjel. Befoglaló mérete: 155×122 mm. A főborda-távolság: 22–27 mm (11).
Az 1731-ben, a Klattau melletti Cer-chowska-patakon (Kauth fennhatóság alatt) létesített, bohémiai KOTTENSCHLOSS (Choden-Schloss) papírmalom vízjele, amely 1840 körül szüntette be a termelést. Itt működött Johann Georg FÜRTH (Foertsch, Fiertsch) papírkészítőmester. A koronás-pajzsos papírmalom név-vízjelet ő használta az 1820-as 30-as években.
2. Postakocsi elszámolás – Bécs, 1825
A 485×387 mm vágott méretű, merített papírlap alsó szélénél RANERSDORF (hibásan egy N-nel írva) papírmalom név-vízjel olvasható (12. ábra). Befoglaló mérete: 140×17 mm. A főbordatávolság: 26–28 mm (12).
A bécsi K. k. Haupt-Postwagen-Direction német nyelvű elszámolását 5-ös méretű papírra írták. Elárulja ezt a jobb ívfél közepére szerelt No 5 papíralak-vízjel (13. ábra). Befoglaló mérete: 53×17 mm (13).
A vízjelpár az alsó-ausztriai RANNERSDORF papírmalomból származik, amely Schwechat mellett, Bécs közelében működött: 1732–1871 között.
3. Bespannungs Consignation – Cserevics, 1825
A 240×380 mm vágott méretű, merített papírlap félívközepén helyezték el I. G. FIERTSCH (Johann Georg Fürth) papírkészítő részleges név-vízjelét (14. ábra), aki a bohémiai KOTTENSCHLOSS papírmalomban működött. A vízjel befoglaló mérete: 139×19 mm. A főbordatávolság: 25–27 mm. A K. k. Post Revision német nyelvű elszámolását szalmasárga alapszínű papírra írták (14).
5. Consignation – Cserevics, 1825
A világosbarna alapszínű, 240×395 mm vágott méretű, merített papírív a felvidéki magyar OCHTINA papírmalom nagyméretű, félívközépen elhelyezett név-vízjelét hordozza (16. ábra). A tiszta átnézetű vízjel befoglaló mérete: 185×19 mm. A főbordatávolság: 28–29 mm. A név-vízjel egyenes állású, kettős kontúrú, talpas, ritkított spáciumú, verzál betűkből áll. A betűk közötti spácium távolságok 15–20 mm között ingadoznak (16).
OCHTINA (Martonháza) Gömör és Kishont vármegyében, a Csetnek-folyó egyik patakján működött a XVIII. század második felétől. Háromkerekes, 30 kalapácsos, egykádas vízimalom volt. papírkészítői a normál bordázathoz jellegzetes csavaros főbordákat és nagyméretű név-vízjeleket használtak.
6. Abrechnung mit der Postwagens Station zu Cserevics – Bécs, 1825
A szalmasárga alapszínű, 486×384 mm vágott méretű, merített papírív bal ívfelének közepén No 5 papíralak-vízjel látható (17. ábra). Befoglaló mérete: 52×21 mm (17). A lap alján a RANERSDORF (hibásan egy N-nel írva) papírmalom név-vízjel jelenik meg (18. ábra). Befoglaló mérete: 159×22 mm (18). Betűi nagyobb méretűek a 12. ábrán látható másik alakváltozatnál. A főbordatávolság: 25–27 mm.
A vízjelpár az alsó-ausztriai RANNERSDORF papírmalomban készült.
7. Consignation – Cserevics, 1825
A világosbarna alapszínű, 230×380 mm vágott méretű, merített papír ívközepén helyezték el az összetett rajzolatú, negatív vízjelet (19. ábra). Befoglaló mérete: 95×107 mm. Elemei: tulipán függelékes, régi királyi koronás-pajzsos zsinóros, csigás postakürt-vízjel. Alatta középre zárva J: HELLER, részleges papírkészítő név-vízjel, Joseph HELLER papírkészítőmester nevéből. A főbordatávolság: 25–27 mm (19).
A szépen ívelt, vékony vonalszerkezetű vízjel a morva ALTENBERG-IGLAU papírmalomból származik, amely 1540–1860 között működött az Iglawa-folyón.
Rajzolatában a pajzs fölött lebegő régi királyi korona pántja háromgyöngyös. A szimmetrikus pajzs alakja nem szokványos. Kétoldalt három-három csúcsív díszíti, lenn két hurok után a hegyben végződő pajzstalp gyöngyén háromszirmú tulipán függ. A pajzsmező közepén nyitott kürtű, nagycsigás, zsinóros postakürt jobbra néz.
8. Consignation – Cserevics, 1827
A szalmasárga alapszínű, 228×366 mm vágott méretű, merített papír ívközepén nagyméretű, ovális embléma-vízjel látható (20. ábra). Befoglaló mérete: 110×117 mm. A főborda-távolság: 25–26 mm (20).
Az összetett rajzolatú, negatív vízjel a magyar KÖRMÖC-1. papírmalomból származik, amely Bars vármegyében, a Garam-folyó egyik mellékvizén működött már 1576 előtt. A kettős kör és egy belső körív által határolt mezőben a körirat fenn: IOHAN NOVOTNI, teljes papírkészítő név-vízjel, Novotni János papírkészítő-mester neve. Lenn, az alsó körívben: KREMNITZ (Körmöcbánya német neve). A belső kört címer-vízjel tölti ki: kitárt szárnyú kétfejű sas, jobb karmában országalmát, bal karmában kardot tart. Kerektalpú mellpajzsában kétbetűs F I monogram, I. Ferenc (Habsburg–Lotharingiai Ferenc 1768–1835), magyar király (1792–1835) monogramja, amely uralkodásának idején több magyar papírmalom címer-vízjelének pajzsában is előfordul.
9. Latin nyelvű bélyeg előtti levél – Cserevics, 1832
A világosbarna alapszínű, 433×364 mm vágott méretű, merített papír bal ívfelének ívközepén (nem a vízjelfogás oldala felől) kétbetűs DK monogram-vízjel olvasható (21. ábra). KOKOVA-1. papírmalom papírkészítőjének monogramja. Befoglaló mérete: 44×20 mm (21).
A jobb ívfél egy MITEL (közép) papíralak-vízjelet hordoz (22. ábra). Egyenes állású, kettős kontúrú, talpas, verzál betűkből áll. Befoglaló mérete: 72×19 mm (22).
KOKOVA-1. (Kokava, Rimakóka) történelmi magyar papírmalom volt a Felvidéken, Gömör és Kishont vármegye Rimaszombati járásában, a Rimavica-patakon. A kétkerekes, 20 kalapácsos, egykádas vízimalom 1772-ben kezdte meg működését.
A világosbarna alapszínű, 423×361 mm vágott méretű, merített papír bal ívfelének ívközepén a vízjelfogás felől olvasható a négybetűs, összetett monogram-vízjel (23. ábra). Két elemből áll. A monogram első fele, a HM = Hutta Muran (MURÁNY papírmalom működési helye) és MG = Muraner Gross (murányi nagy papíralak). Befoglaló mérete: 99×21 mm. A főbordatávolság: 27–28 mm. A jobb ívfél vízjel nélküli (23).
MURÁNY (Murányalja) történelmi magyar papírmalom volt a Felvidéken, Gömör és Kishont vármegyében, a Murány-patak egyik mellékágán. A háromkerekes, 20 kalapácsos, egykádas vízimalom 1784 előtt kezdte meg működését.
Az egyenes állású, részben kettős kontúrú, talpas verzál monogram betűk jellegzetességei: A H betű keresztvonalából egy hegyes hullám nyúlik ki lefelé; az M betűk bal oldali függőleges szára és a jobb oldali ferde szárrész egyvonalas; a G betű talprészéből egy görbe nyúlvány ívelődik fel.
11. Latin nyelvű bélyeg előtti levél – Cserevics, 1834
A világosbarna alapszínű, 443×375 mm vágott méretű, merített papír közepén nagyméretű, összetett szimbólum-vízjel látható (24. ábra). Rajzolata két fő elemből áll: vallási szimbólum-vízjel és monogram-vízjel. Csillagos talapzaton Nepomuki Szent János áll. Fejét ötcsillagos dicsfény övezi, jobb kezében latin keresztet, bal kezében liliomos ágat tart. A talapzat alatt kétbetűs LP monogram (L. PÁNIK). Befoglaló mérete: 70×179 mm (24).
A főborda távolság 27–28 mm. PÁRNICA történelmi magyar papírmalom volt a Felvidéken, Árva vármegye Alsókubinyi járásában, a Ricka-patakon, 1785-ben kezdte meg működését.
12. Elszámolás a cserevicsi postakocsi állomással – Bécs, 1839
A világosbarna alapszínű, 480×385 mm vágott méretű, merített papír mindkét ívfele vízjeles. A jobb ívfél közepén J SCHLECHTA (25. ábra) részleges papírkészítő név-vízjel olvasható (nem a vízjelfogás oldala felől). Befoglaló mérete: 142×15 mm (25). A bal ívfél közepén pedig egy közepes méretű, magyar címer-vízjel látható (26. ábra). Befoglaló mérete: 48×175 mm. A főbordatávolság 25–26 mm (26).
A részleges papírkészítő név-vízjel egyenes állású, kettős kontúrú, talpas, verzál betűkből áll. Az első két kezdőbetű, a J és az S a többi betűnél nagyobb méretű. A császári koronás magyar címer koronapántja három-gyöngyös, a pajzs hegyes talpú.
A vízjelpárt a Forrelenbachon működő, moráviai NEU-INGROWITZ papírmalom használta, amelynek 1836-tól J. SCHLECHTA papírkészítőmester volt a tulajdonosa.
13. Elszámolás a cserevicsi postakocsi állomással – Bécs, 1839
A világosbarna alapszínű, 490×395 mm vágott méretű, merített papír mindkét ívfele vízjeles. A jobb ívfél közepén N5 papíralak-vízjel olvasható a vízjelfogás oldal felől (27. ábra) Befoglaló mérete: 56×28 mm (27). A bal ívfél közepén pedig egy közepes méretű, magyar címer-vízjel látható (28. ábra). Befoglaló mérete: 56×120 mm. A főbordatávolság 28–30 mm. Ismeretlen papírmalom vízjele (28).
Rajzolatában jellegzetes a kisméretű császári korona, amelynek felső ívén négy-négy gyöngy ül, koronapántja pedig háromgyöngyös. A függelékes pajzs alakja szokatlan: a pajzsfőnél erősen lekerekített; lenn három, szintén erőteljesen ívelt görbe vonal zárja. A magyar címer fordított állású, a hétszer vágott mező csak ötször vágott, a kettős kereszt alatt a hármas halmot két indaszerű nyúlvány idézi. A függelék fejjel lefelé fordított, stilizált Anjou-liliom.
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozunk Zombor Zoltán úrnak (Bélyegmúzeum könyvtár) a postajáratokkal kapcsolatos információkért és Mór Györgynének a cserevicsi iratok rendelkezésre bocsátásáért.
Jegyzetek
(1) Pelbárt Jenő (2012): Postazsákos postakürt-vízjelek, 1805–1831. – Magyar Vízjel, X. évf., 21: 41–44. oldal.
(2) Uo. 41. oldal.
(3) Hírlevél. egov.hu (2012/16).
(4) Siposné Seregi Zsuzsanna (1999): A független magyar postaigazgatás és tábori postaszolgálat története 1848–1849. –Budapest,
(5) www.digital.wienbibliothek.at – Abhang und Ankunft der k. k. Briefposten und des k. k. postwagen in Wien.
(6) Brigitte Hamann: Rudolf trónörökös. Budapest, 2008.
(7) In: Brehm, Alfred, Edmund (1872): Az Északi-sarktól az Egyenlítőig. – Budapest, Uti napló: Kirándulás a Dunán.
(8) Pelbárt Jenő – Horváth József (2011): A Térfi-vízjelek. – Nagykovácsi-Budapest, Grafon Kiadó, 247. oldal.
(9) Uo. 255. oldal.
(10) Uo. 259. oldal.
(11) MVA-24.842. 1825. 04. 04. Cserevics. K. K. Postreunion Zara Wardaiv, Brod Wardaiv.
(12) MVA-24.838. 1825. 04. 11. Bécs. K. K. Haupt-Postwagens-Direction.
(13) MVA-24.837. 1825. 04. 11. Bécs. K. K. Haupt-Postwagens-Direction.
(14) MVA-24.836. 1825. 05. 01. Cserevics. K. K. Post Revision.
(15) MVA-24.839. 1825. 07. 25. Bécs. K. K. Haupt-Postwagens-Direction.
(16) MVA-24.835. 1825. 07. 31. Cserevics. Consignation.
(17) MVA-24.840. 1825. 08. 30. Bécs. K. K. Haupt-Postwagens-Direction. Elszámolás Ofen-Zemlin.
* A teljes cikk a Magyar Vízjel 2013/24. számában olvasható.