Pelbárt Jenő: Beköszöntő
A magyar vízjelnek és vele együtt a mostoha sorsú magyar vízjelkutatásnak – most, a XXI. század elején – két fontos évfordulója közeledik. A magyar vízjeles papírhasználat 2010-ben lesz 700 éves, a XVI. század elején megindult magyar vízjeles papírkészítés pedig ezután hamarosan eléri az 500. évet.
Eddig a magyar vízjelnek, vízjelkészítésnek és vízjeltörténetnek nem volt önálló folyóirata. A most útjára induló MAGYAR VÍZJEL ezen a méltatlan helyzeten kíván változtatni.
A magyar vízjelkészítés kezdetének pontos időpontját ma még a mögöttünk hagyott évszázadok sűrű homálya, pontosabban egy pusztító tűzvész sűrű füstjének emléke takarja, amelyben a lőcsei papírmalom – eddigi ismereteink szerint az első magyar papírmalom – épülete 1530-ban porig égett. Vele együtt pusztultak el azok az iratok, szerződések és feljegyzések is, amelyek bizonyíthatnák alapításának pontos évszámát, működésének, tulajdonosainak, papírkészítőinek és vízjeleinek fontosabb adatait.
Az első, magyar földön készített vízjel felfedezése és azonosítása tehát még várat magára. Talán hamarosan felbukkan valamelyik levéltárunk mélyéről, ahol sok ezer, ma még ismeretlen vízjellel együtt várja, hogy egy fénysugár átvilágítsa és megelevenítse számunkra. Mert a vízjelek különös szellemvilága csak a fénynek engedelmeskedik.
Alapvető célunk, hogy ezt a régi papírokban rejtőző, érdekes mikrovilágot minél szélesebb körben feltárjuk és megőrizzük az utókor számára. Tudományos célunk, hogy a szisztematikusan felkutatott vízjeleket méret- és látványhű vízjelrajzok formájában rekonstruáljuk, és az eredményeket folyamatosan bemutassuk lapunkban. Mert van mit bemutatni és van mit felmutatni! A magyar vízjeltörténet közel fél évezrede alatt Magyarországon számtalan érdekes rajzolatú és különleges formavilágú vízjel keletkezett. Részben az európai hagyományokat követve, részben azoktól messze kanyarodva. Közülük sok valódi iparművészeti remekmű, igazi mestermunka. Sajnos néhány – főleg külföldi – vízjelkutató, e szép rajzolatú, szabályos, nagy műgonddal elkészített vízjeleket csupán – a rajzolni nem tudók vázlat szintjén – göcsörtös, durva, csúnya, néha kifejezetten taszító alakban örökítette meg. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a vízjel ezekkel a szánalmas görbékkel azonos, tulajdonképpen talmi, valódi értéket nem hordozó, egyszerű, kommersz ipari termék. Ezen a rossz beidegződésen is szeretnénk változtatni a kecses filigránok valódi szépségének, igazi látványának bemutatásával.
A viharos magyar történelem állandó határváltozásai ugyan időről-időre más államokba sodorták a magyar papírmalmok és papírgyárak nagy részét, de a vízjelábrák erről nem nagyon vettek tudomást. A magyar címer-vízjelek és a magyar nyelvű felirat-vízjelek csendben tovább készültek.
A sok tulajdonosváltozás persze nem könnyíti meg a mai kutatók dolgát. Sőt. Néha kész rejtvényfejtés az azonosítási folyamat. Előfordul, hogy több évig is eltartó, hosszadalmas nyomozást igényel egy-egy ismeretlen vízjel-monogram vagy malomcímer-vízjel valódi jelentésének, tulajdonosának, keletkezési helyének pontos kiderítése. A vízjelbe rejtett üzenetek azonban előbb-utóbb mégis célbaérnek.
Csodálattal adózunk a régi vízjel- és papírkészítőmesterek sokoldalú tudásának, találékonyságának, szorgalmának és alkotóerejének. Ezért aztán újra és újra nekilátunk a fényre született, évszázados titkok megfejtésének, amelyeket csak vízjelbe zárva lehet továbbadni az utókornak.