Pelbárt Jenő
Szent István-vízjel, 1924
Kivonat: A cikk a székesfehérvári székhelyű Fejérmegyei Takarékpénztár levélpapírjának1924-ből származó Szent István-vízjelét ismerteti.
Kulcsszavak: szimbólum-vízjel, szent-vízjel, levélpapír-vízjel, Posner, Szent István király, Szent László, VII. Gergely pápa, Szent István-vízjel, Szűz Mária, székesfehérvári bazilika, Fejérmegyei Takarékpénztár.
Abstract: The article introduces the Saint Stephan-watermark in the letter paper of the Savings Bank of Fejér County with Székesfehérvár headquarters from 1924.
A XIV. század óta a különféle szentek egész alakos ábrázolásai gyakran jelennek meg az európai és később a magyar vízjelekben is. A magyar vízjelanyag (más uniós országok vízjelmotívum kincséhez képest) kifejezetten gazdag szent-vízjelekben. Ennek vízjeltörténeti hagyományai a XVII. századra nyúlnak vissza, de ábrázolásmódjuk vízjelformakészítési művessége a XIX. században teljesedett ki.
Az 1873-ban alapított, székesfehérvári székhelyű Fejérmegyei Takarékpénztár is közismert, magyar szentet választott levélpapír-vízjele fő motívumának. Természetesen a motívumválasztás ebben az esetben sem a véletlen műve, hiszen a választott szent alakja szorosan kötődik Székesfehérvárhoz, az egykori királyi fővároshoz, végső nyughelyéhez és szentté avatásának helyszínéhez. A nagyméretű, székesfehérvári préselt embléma-vízjel fő alakja I. István, Árpád-házi magyar király. Eredeti nevén Vajk, Géza fejedelem és Sarolta (Sarolt) fia (975–1038). Az első, államalapító, keresztény magyar király (1001–1038), a magyar keresztény egyház megszervezője, a székesfehérvári királyi székhely megalapítója (1). Egész életét, uralkodását a Kárpát-medence egysége megteremtésének és a kereszténység elterjesztésének szentelte. Külpolitikájában békére törekedett szomszédaival. Házasságát is ennek a gondolatnak rendelte alá, amikor 996-ban feleségül vette II. Henrik bajor herceg lányát, a későbbi II. (Szent) Henrik német császár testvérét, (Boldog) Gizellát. Uralkodásának 38. évében, Szűz Mária mennybemenetelének napján, augusztus 15-én halt meg.
Szentté avatási eljárását I. (Szent) László király (1077–1095) indította meg Rómában VII. Gergely pápánál (1073–1085). Kezdeményezése végül 1083. augusztus 20-án ért célba és VII. Gergely pápa engedélyével szentté avathatta I. Istvánt a székesfehérvári Bazilikában. Az eredeti engedélyezési oklevél elveszett, de a pápai engedély szövegét Szent Gellért írása megőrizte: „ ...emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.” A szertartás a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében zajlott. I. István király ezüst ládába zárt ereklyéit I. László király ünnepélyesen a bazilika oltárára emelte. Ezzel megtörtént a szentté avatás. Ezt követően „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén (in medio domus) fehér márvány szarkofágban helyezték el” (2). Így lett I. István király az első magyar katolikus szent és egyben első szent királyunk is, Magyarország védőszentje. A XX. század első évtizedeiben pedig alakja finom vonalvezetésű vízjel-motívummá vált, gazdagítva és megkoronázva a korábbi magyar szent-vízjelek sorát.
A vízjel leírása
A vízjel rajzolata nagyméretű, kör alakú embléma. Befoglaló mérete: 157 × 173 mm. Mérete alapján az óriás-vízjelek közé tartozik. Jelképrendszere és jelentéstartalma szerint összetett egyházi szimbólum-vízjel. Fontos közjogi (egyházi és világi szempontból egyaránt figyelemreméltó) jelentőségű jelenetet ábrázol. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor Szent István király 1003-ban a székesfehérvári bazilika alapításakor az országot jelképező Szent Koronát Szűz Máriának, az ország védőasszonyának felajánlja (1. ábra).
Az összetett szimbólum-vízjel elemei: kör, feliratok és figurális részek. A fő motívumot befoglaló körön kívül, fenn, a körív mentén kettős kontúrú, talpas, verzál betűkből álló, ívelt FEJÉRMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR felirat, lenn, a körív mentén ívelt SZÉKESFEHÉRVÁR felirat. Alatta jóval kisebb méretű, kettős kontúrú, ívelt verzál betűkből ALAPÍTTATOTT 1873 felirat. A kör belső mezőjének központi figurája Szent István királyi palástos, térdelő alakja, feje körül a szentek attribútumával, a dicsfénnyel. Kezében díszpárnán a Szent Korona, alatta a boglárpajzsba foglalt Árpád-sávos, kettős keresztes, hármas halmos magyar címer. Lábai alatt mező, a háttérben három hegy (Tátra, Mátra, Fátra) vonulata és egy felhőt jelképező (a földi és az égi szférát elválasztó) vonal. A Szent Korona felett, bodros felhőn ülve a Boldogságos Szűz Mária (Boldogasszony, Magna Hungarorum Domina, Magyarország védasszonya) látható a kis Jézussal a karján. Koronás fejük felett sugaras nap világít (a Hit, átvitt értelemben maga a keresztény egyház).
A fejléces takarékpénztári levélpapírt a budapesti Posner nyomda készítette. Mivel Posner Károly Lajos lovag nyomdája ebben az időben fel volt készülve préselt-vízjelek előállítására (saját célra több nagyméretűt is készített), ezért valószínű, hogy a Szent István-vízjelet is a Posner műhelyben, illetve annak könyvkötészetében préselték a fehéres alapszínű, jó minőségű velin papírba (3).
Jegyzetek
(1) Veszprémy László (szerk.) (2002): Szent István és az államalapítás. – Osiris Kiadó, Budapest.
(2) Győrffy György (1977): István király és műve. – Gondolat Kiadó, Budapest, 384–394. oldal.
(3) Székely László gyűjteményéből. Ezúton is köszönet érte.
