In memoriam Dr. Demény Lajos (1929-2010)

Kivonat: A cikkben a szerző Dr. Demény Lajosra, a Magyar Vízjel szerkesztőbizottságának tagjára, a neves székely történészre  emlékezik.
Kulcsszavak: Magyar Vízjel, Dr. Demény Lajos, Jakó Zsigmond, erdélyi magyar könyvnyomtatás, erdélyi vízjelkutatás,  bábolnai népi felkelés, bétaradiográfia, bétaradiográfiás vízjelvizsgálat.

Abstract: The author remembers about dr. Lajos Demény, the member of the editorial board of the journal of Hungarian Watermark researchers, the renown Székely historian.

    Dr. Demény Lajos professzor, a Magyar Vízjel folyóirat szerkesztőbizottságának határon túli tagja, a székely művelődéstörténet kutatója, történész, a Magyar Tudomá-nyos Akadémia külső tagja (1995-től) 2010. november 19-én, 84 éves korában elhunyt.
     Hogyan és miért kerültünk kapcsolatba az ismert erdélyi kutatóval és történettudóssal? Valamikor számos történelmi papírmalmunk Erdélyben működött, ezért folyamatosan keressük a kapcsolatot a határon túl élő, és ott vízjelkutatással foglalkozó tudósokkal. Először Jakó Zsigmond professzort (1916–2008) kerestük meg, és kértük fel, aki azonban előrehaladott kora miatt nem tudta már vállalni, hogy részt vegyen a munkánkban, ezért maga helyett tanítványát, Dr. Demény Lajost ajánlotta a Magyar Vízjel folyóirat szerkesztőbizottságába.
     A Magyar Vízjel szerkesztőbizottságának tagjaként 2003-ban találkoztam Demény Lajossal Budapesten, a Professzorok Házában. Akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként tartózkodott Magyarországon. Hajlott kora ellenére (77 éves volt ekkor) szellemileg és fizikailag frissen fogadott bennünket. Rendkívül közvetlenül beszélgetett velünk, és felajánlotta segítségét. Beszélt a vízjelek bétaradiográfiás felvételeivel kapcsolatos kutatásairól és sok évtizedes tapasztalatairól.
     Részletes életrajza megtalálható számos helyen, az interneten és a Romániai magyar irodalmi lexikonban, ezért e cikkben csupán néhány fontosabb adatot említünk, és elsősorban a szakterületünkhöz kapcsolódó papír- és vízjeltörténeti tevékenységéről, kutatásairól emlékezünk meg.
     A Maros megyei Kisfülpös falu földműves családjából származó, vézna, törékeny, legkisebb fiúcska először a nagyenyedi kollégiumba került, hogy tovább tanulhasson. Később a szászrégeni gimnáziumban és a marosvásárhelyi tanítóképzőben végezte iskoláit. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen folytatta történelem, valamint magyar nyelv és irodalom szakon. Jakó Zsigmond professzor már az első évben a levéltár felé irányította. Ilyen előtanulmányok után került Szverdlovszkba és Leningrádba. A kandidátusi fokozatot már Leningrádban szerezte meg 1956-ban.
     Hosszú éveken át az európai parasztfelkelések foglalkoztatták, főként az 1437–1438-as Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztháború. A csaknem tíz évig tartó kutatás eredményeként írta meg és adta ki, több tanulmány után, Az 1437–38-as bábolnai népi felkelés című monográfiát.
     1959-ben, levéltári kutatásai során megtalálta a Magyar Országos Levéltárban a fellázadt erdélyi jobbágyok és a nemesség között 1437-ben megkötött két egyezség szövegét tartalmazó eredeti okleveleket. Ezzel bebizonyosodott, hogy az addig ismert XVIII. századi másolatok ugyan hibásak, de nem hamisak, és a felkelés mint történelmi tény igaz.
     Jakó Zsigmond professzor felkérésére alkalma nyílt 1964-ben Leningrádban egy XVI. századi szebeni nyomtatvány tanulmányozására, ennek hatására fokozatosan rátért a román cirill-betűs nyomtatványok, a XVI–XVII. századi román könyv- és művelődéstörténet kutatására. Átnézte az egész európai XVI. századi cirill betűs nyomdászat történetét, és a neves nyomdatörténésszel, A. S. Ljubljinszkijjal együtt látott hozzá feldolgozásukhoz. Külföldi kutatásai során sikerült felfedeznie és datálnia az első román nyelvű nyomtatványt, amelyet tíz-tizenkét évvel az addig ismert Coresi-nyomtatványok előtt adtak ki Szebenben. Sikerült többek között azt is bebizonyítania, hogy 1573-ban létesült az első bukaresti nyomda Lavrentie szerzetes („Ieromonah”) és tanítványa, Jovan vezetése alatt. Az előzetes kutatások szerint úgy tudták, hogy Bukarestben csak 1678-ban alapították az első nyomdát. Leningrádban és a bulgáriai Szvistovban megtalálta két példányát annak az ószláv nyelvű nyomtatványnak, amelynek kolofonjából kiderül, mikor és hogyan alapított nyomdát a bukaresti Plumbuita kolostorban az említett Lavrentie. E kutatások során új módszereket alkalmazott. Ilyen volt a vízjelek vizsgálata és rekonstrukciója is bétaradiográfia segítségével.
     1967-ben meghívták az oxfordi egyetemen rendezett VIII. Nemzetközi Papírtörténeti Kongresszusra, ahol az erdélyi vízjelkutatás új tapasztalatairól tartott előadást. Javasolta a vízjelkatalógusok kidolgozásának és kiadásának új módszerét, és a kutatásban a modern technika, a bétaradiográfia felhasználását.
     1971-től kutatása az erdélyi magyarság XVI–XVII. századi története felé fordult. Nagy jelentőségű az erdélyi XVII. századi magyar könyvnyomtatás történetével, és az erdélyi papírkészítés múltjával foglalkozó kutató munkája.
Rendszeresen publikált magyar folyóiratokban is. A MATARKA  – a Magyar Folyóiratok Tartalomjegyzékének Kereshető Adatbázisa (www.matarka.hu) – 52 cikkét tartalmazza. Ezek többnyire a Korunkban, a Századokban, a Hadtörténeti Közleményekben, a Magyar Tudományban, a Históriában és a Debreceni Szemlében jelentek meg.
 Fontosabb művei:
 Az 1437–38-as bábolnai népi felkelés, 1960
 Răscoala seimenilor sau răscoala populară?, 1968
 Relaţiile politice ale Angliei cu Moldova, Ţara Românească şi Transilvania în secolele XVI–XVIII (Paul    Cernovodeanuval), 1974
 Székely felkelések a XVI. század második felében, 1976
 A székelyek és Mihály vajda. 1593–1601, 1977
 Paraszttábor Bábolnán, 1977
 Carte, tipar şi sociatate la români în secolul al XVI-lea (feleségével, Demény Lídiával közösen), 1986
 Parasztfelkelés Erdélyben 1437–1438, 1987 

Irodalom

Demény Lajos (1983): Székely Oklevéltár I. Udvarhely Széki törvénykezési jegyzőkönyvek 1569–1591. –  Kriterion  Könyvkiadó, 396 oldal.
Demény Lajos szerk. (1998): Székely Oklevéltár. Új Sorozat IV. Székely népesség-összeírások 1575–1627. –    Kolozsvár.
Demény Lajos (1999): Újabb adatok a Bem-nyomda viszontagságairól. – Acta: A Csíki Székely Múzeum és a   Székely Nemzeti Múzeum évkönyve, 2: 103–108. oldal.
Demény Lajos (2001): A Székely Oklevéltár helyzete és kilátásai. – Debreceni Szemle, 9. évfolyam, 4: 593. oldal.
Demény Lajos (2002): A Székely Oklevéltár új sorozata. –  Historia, 24. évfolyam, 9–10: 35. oldal.
Kopándi Ágnes (1976): Demény Lajos a kölcsönös megismerés és megbecsülés szolgálatában. – Korunk, 35.   évfolyam, 9: 646–650  oldal (riport).
Violeta Barbu - Tüdős S. Kinga (2001): Demény Lajos emlékkönyv/Volum omagial Demény Lajos. – Kriterion   Könyvkiadó, Historia Manet sorozat,  Kolozsvár, 552 oldal.

dr. Buncsák Katalin Julianna
filigranológus